A saját üdülővel kapcsolatban felmerült és elszámolt költségeket teljesen elkülönítve kell könyvelni, külön főkönyvi számlákon. Ez mindenfajta költségre vonatkozik.

Például, ha irodaszert (számlatömböt, tollat stb.) vásárolunk a vállalkozásnak, és annak egy részét az üdültetési tevékenységhez használjuk, akkor a beszerzési költséget külön kell választani a vállalkozási tevékenységhez használt irodaszer anyagköltségétől. Ennek oka az, hogy az üdüléssel kapcsolatos költségek megállapításához szükségünk van az üzemeltetési költségek teljes számbavételére. Amennyiben az üdülőben étkezést is biztosítunk, annak költségeit is elkülönítve kezeljük.

2010-től a személyi jövedelemadóról szóló törvény 70.§-a szerint béren kívüli juttatásként kedvezményesen adózik az előírt feltételek teljesítése esetén a munkáltató vagy társas vállalkozás által

- a munkavállalónak (ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is),

- a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjának

- a szakképző iskolai tanulónak,

- kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak, valamint

- ha a juttató a volt munkáltató (vagy annak jogutódja) - a nyugdíjban részesülő magánszemélynek és közeli hozzátartozójának, továbbá

- az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójának

a személyére és közeli hozzátartozói személyére tekintettel, a juttató tulajdonában, vagyonkezelésében lévő üdülőben nyújtott üdülési szolgáltatás révén juttatott bevételből az adóévben személyenként a minimálbér összegét meg nem haladó rész.

Ennek a szabálynak az alkalmazása során üdülőnek minősül, a nem üzleti célú közösségi szabadidős szálláshely szolgáltatásról szóló kormányrendelet szerint üdülőként nyilvántartásba vett szálláshely. A munkáltató tulajdonában, vagyonkezelésében lévő üdülőnek kell tekinteni a juttató cégnek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásának tulajdonában, vagyonkezelésében lévő üdülőt is.

A magánszemély értékhatáron belüli juttatás révén megszerzett bevétele után, az őt juttatásban részesítő kifizető (a továbbiakban: juttató) 25 százalék személyi jövedelemadó fizetésére köteles. Más közteher nem terheli a minimálbér összegét meg nem haladó juttatást. A juttatónak az adót a juttatás hónapjának kötelezettségeként kell bevallani. Ezt megelőzően nyilatkozatot kell kérnie a juttatásban részesülő személyi adatairól, valamint arról, hogy kapott-e mástól a tárgyévben ilyen juttatást, vagy üdülési csekket, és milyen összegben. Ez a nyilatkozat egyrészt a kedvezményes adó kiszámításához, másrészt a juttatásokról készített nyilvántartáshoz szükséges. Ha az üdülési szolgáltatásként adott juttatás megfelel a vonatkozó rendelkezésben foglalt feltételeknek, de az ott meghatározott értékhatárt meghaladja, a minimálbért meghaladó rész olyan adóköteles természetbeni juttatásnak minősül, amelyre vonatkozóan a 69. § (1) bekezdésének d) és e) pontját nem kell alkalmazni. Egyéb esetben bármely feltétel hiányában a 69. § rendelkezései az irányadók.

Annak érdekében, hogy a juttató megállapítsa a juttatás értékét, meghatározott időszakonként ki kell számítani az üdülési szolgáltatás ráfordításait az üdülés üzemeltetési költségei alapján. Ebbe beletartozik: az üdülő-ingatlan terv szerinti értékcsökkenési leírása, ha az üdülő használatáért díjat fizetnek, annak bérleti díja, az üdülőben használt tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenési leírása, az üzemeltetés (fűtés, világítás, víz- és csatornadíj, telefonköltség, karbantartás, javítás, szemétszállítás,) költségei, a felhasznált anyagok beszerzési értéke, az elszámolt munkabér (gondnok, takarítás, felszolgálás, portaszolgálat,) és annak járulékai, stb. Legkésőbb üzleti évenként, de az üdülési szezonban havonta célszerű megállapítani ezeknek a költségeknek az együttes összegét.

Amennyiben a saját üdülőben csak az adott cég munkavállalói, illetve az előzőekben felsorolt, velük egy tekintet alá eső személyek üdültek, és azok térítési díjat nem fizettek, akkor a saját üdülő összes üzemeltetési költségeivel azonos összeget kell az egyéb személyi jellegű kifizetések között elszámolni a következők szerint:

- a saját előállítású eszközök aktivált értékeként, mint saját üdülési szolgáltatást a vásárolt készletek között állományba venni: T 271 - K 582;

- majd a vásárolt készletek között állományba vett szolgáltatás - áfával növelt - értékét kell a személyi jellegű egyéb kifizetések közé átvezetni: T 552 - K 271, 467.

Amennyiben az üdülési juttatást igénybevevők áfát is tartalmazó térítési díjat fizettek, - melyet ki kell számlázni részükre, - és az áfával növelt térítési díj (T 381, vagy 311- K 91, 467) nem fedezi a saját üdülő áfával növelt összes üzemeltetési költségét, akkor ez utóbbiból levonjuk az árbevételt, és a különbözetet kell a személyi jellegű egyéb kifizetések között elszámolni.

Amennyiben a saját üdülőben nem csak az adott társaság dolgozói és a velük - az szja-törvény szerint - egy tekintet alá tartozók üdültek, akkor indokolt, hogy a saját üdülő összes üzemeltetési költségeiből a rájuk jutó részt megtérítsék, és a térítési díjat kiszámlázzák részükre. Ha a külső, üdülési szolgáltatást igénybevevők felé számlázott és általuk megtérített összeg nem fedezi a saját üdülő áfával növelt összes üzemeltetési költségéből a kívülállókra jutó hányadot, akkor az így mutatkozó költségtöbbletet kell az előzőek szerint a személyi jellegű egyéb kifizetések között elszámolni (T 271 - K 582 és T 552 - K 271, 467). Ez a meg nem térített rész teljes összegében adóköteles természetbeni juttatásnak minősül, és az 54 százalékos személyi jövedelemadó mellett 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás is terheli.

Az üdülési szolgáltatást nyújtó cég magánszemélyenkénti bontásban - a magánszemély nevének és adóazonosító jelének, ennek hiányában természetes azonosító adatainak feltüntetésével - nyilvántartást vezet. Ebben a nyilvántartásban lehet elkülöníteni és részletezni a 25%-os adóterhet viselő juttatásokat a nyilatkozatok alapján. Az értékhatárt meghaladó, vagy a feltételeknek nem megfelelő üdülési szolgáltatás előzőek szerint kiszámított értéke, adóköteles természetbeni juttatásként adózik. Ez azt jelenti, hogy a juttató 54% személyi jövedelemadót köteles fizetni. Az üdülési szolgáltatás áfás értéke megnövelve a személyi jövedelemadóval, együtt képezik a 27%-os (24 + 3) társadalombiztosítási járulék alapját. Ezen kívül a járulékalap után szakképzési hozzájárulást is kell fizetni. Amennyiben a saját üdülőben étkeztetést is biztosítanak, saját konyhát üzemeltetnek, akkor annak az összes felmerülő - az üdülésben részt vevők által ilyen jogcímen meg nem térített - összes költségének áfával növelt összege szintén adóköteles természetbeni juttatásnak minősül.

Szerző: Kovácsné Álmosdy Judit

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.