Az egyéni vállalkozó saját tulajdonában lévő személygépkocsi – beleértve a házastárs tulajdonában lévőt is, - két csoportba sorolható be:
-    kizárólag üzemi célú személygépjármű,
-    nem kizárólag üzemi célú személygépjármű.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény fogalomrendszere szerint személygépkocsi, a négy, illetve három gumiabroncskerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró lakóautó. Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű, olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor.

Saját tulajdonú, kizárólag üzemi célú személygépjármű, a
-    személygépkocsi-bérbeadó, vagy
-    személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál

a tevékenység tárgyát, illetve eszközét képező személygépkocsi, ha az egyéni vállalkozó azt más célra részben sem használja, és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják.

Tehát valójában a személyi jövedelemadóról szóló törvény 11. számú mellékletének – mely az egyéni vállalkozók költségelszámolásáról rendelkezik, - III. fejezete kizárólag két tevékenység (gépkocsi-bérbeadás, taxizás,) esetén tekinti a személygépkocsit kizárólag üzemi célúnak, ha az egyéb feltételek is bizonyítottak. Javasolt, hogy az egyéni vállalkozó családjában legyen egy másik személyautó is, melyet magáncélra használnak.

E két esetben a személygépkocsi beszerzési ára évi 20%-os értékcsökkenési leírás elszámolásával 5 év alatt leírható az adóbevallásban.

Az értékcsökkenési leírást a gépkocsi üzembe helyezésének napjától, az értékesítés, vagy kiselejtezés, vagy apportálás, stb. napjáig lehet elszámolni. Ennek a rendelkezésnek megfelelően üzembe helyezési okmányt (jegyzőkönyvet) kell készíteni.

Az értékcsökkenési leírás elszámolásának alapbizonylata, a tárgyi eszköz nyilvántartó kartonja. A tárgyi eszköz nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
-    - a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak megnevezése,
-    - gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve, a gyártás éve, a gyártási szám,
-    - a használatbavétel (üzembe helyezés) időpontja,
-    - az elidegenítés vagy (a selejtezési jegyzőkönyvnek megfelelően) a kiselejtezés, a megsemmisülés időpontja,
-    - az értékcsökkenési leírás kulcsa,
-    - az értékcsökkenés kiszámításának alapja,
-    - az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja,
-    - az előző évek értékcsökkenésének halmozott összege,
-    - az adóévben költségként érvényesíthető értékcsökkenés összege,
-    - az értékcsökkenés összegének figyelembevételével számított nettó érték,
-    - a kisvállalkozói kedvezmény igénybevételének adóéve és összege.

Az értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett értékcsökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján e nyilvántartásból ki kell vezetni.

Az értékcsökkenési leírás összegét a pénztárkönyvbe (vagy naplófőkönyvbe) beírni nem szabad, mert ez egy olyan költség, amely pénzkiadást nem jelent.

Amennyiben részletfizetésre, vagy zárt végű pénzügyi lízing keretében történt a személygépjármű vásárlása, - melyet kizárólag bérbeadásra vagy taxizásra használnak, és megfelel a kizárólag üzemi célt szolgáló gépjármű feltételeinek, - akkor szintén elszámolható az előzőek szerinti értékcsökkenési leírás. A részletfizetéshez kapcsolódó kamat azonban nem része a gépkocsi beszerzési árának. A kamat annak kifizetésekor költségként elszámolható.
A kizárólag üzemi célúnak minősülő személygépkocsik bérleti díja vagy lízingdíja (nyílt végű pénzügyi lízing, operatív lízing,) költségként elszámolható.

Az egyéni vállalkozásban használt minden más személygépjármű nem kizárólag üzemi célúnak minősül, ezért az előzőek szerinti értékcsökkenési leírás nem alkalmazható.
A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi célú személygépjármű beszerzési árával szemben átalányban érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Az átalány szerinti elszámolás a következő módon érvényesíthető: a tárgyi eszköz nyilvántartás vezetése mellett, az egyéni vállalkozás éves bevételének 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe az értékcsökkenés átalánya címén.

Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.

A nem saját tulajdonú, nem kizárólag üzemi célú személygépkocsi bérleti vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az egyéni vállalkozói bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen az egyéni vállalkozó költséget nem számolhat el.

Mindezektől a szabályoktól független a kisvállalkozói kedvezmény igénybevétele az egyéni vállalkozó új személygépkocsijára vonatkozóan (49/B.§).
A kisvállalkozói kedvezmény a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, korábban üzembe nem helyezett, kizárólag üzemi célú egyes tárgyi eszközök, nem anyagi javak adóévi együttes beruházási költsége alapján számolható el, mint adóalap-csökkentő tétel.
Ideértve az ilyen eszköz beszerzésére, előállítására fordított, az adóévben költségként elszámolt kiadást is, továbbá a vállalkozói tevékenységet közvetlenül szolgáló ingatlan adóévben felmerült, az értékcsökkenési leírás alapját növelő kiadásként elszámolt felújítási költséget.

E rendelkezés alkalmazásakor a tárgyi eszközök közül az ingatlan, valamint a leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai szerinti gép, berendezés, felszerelés, jármű, míg a nem anyagi javak közül a szellemi termék vehető figyelembe. Nem vehető figyelembe adóalap-csökkentésként a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi eszköz, szellemi termék - ha a cserére visszaadott tárgyi eszközre, szellemi termékre az egyéni vállalkozó a kisvállalkozási kedvezményt érvényesítette -, valamint az üzemkörön kívüli ingatlan és az ültetvény alapján beruházási költség.

Ugyanakkor ennél a kedvezménynél az szja-törvény szerint másként értelmezzük a vállalkozási tevékenységet szolgáló új személygépkocsit. A kisvállalkozói kedvezményre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, kizárólag üzemi célú tárgyi eszköznek minősül a korábban még használatba nem vett személygépkocsi is,
-    feltéve, hogy a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése esetén az egyéni vállalkozó az adott személygépkocsi után az érvényesítést követő négy adóévben - legfeljebb azonban a törvényben szabályozott esetek bármelyikének bekövetkeztéig -, cégautó adót fizet, illetve
-    ha a személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozó tevékenységének tárgyát, illetve eszközét képezi, azt más célra részben sem használja, és ezt üzleti nyilvántartásai egyértelműen alátámasztják.

Tehát a kisvállalkozói kedvezményt igénybe veheti ezekben az esetekben az egyéni vállalkozó.

Szerző: Kovácsné Álmosdy Judit

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.