Tekintettel arra, hogy most július végén még mindig nem történt meg az adójogszabályok módosításának kihirdetése, azaz közzététele, foglalkozzunk egyik kedvenc témánkkal, a gazdasági társaságok tulajdonában lévő személygépkocsival!

A szerteágazó gépjármű-használati szabályokat figyelembe véve ma már ez lett a legkedveltebb forma azon vállalkozások számára, melyek prosperálnak annyira, hogy egy vagy több személygépjárművet „el tudnak tartani”.

Egyik nagy előnye a cég tulajdonában lévő személygépkocsinak, hogy a beszerzési árát ill. bekerülési értékét néhány év alatt (a várható használat időszakában) költségként el tudjuk számolni, értékcsökkenési leírás formájában. A gyakorlatban azt látom, hogy négy – öt évig szokták használni a cégautókat az igénybevételtől függően, majd ezt követően eladják és újat vesznek. A számviteli elszámolás során javasolt maradványértéket meghatározni, melynek ráfordításként történő elszámolása majd akkor történik, amikor értékesítjük a gépkocsit. A beszerzési ár többi részét kell értékcsökkenésként meghatározni a használat idejére felosztva, lineárisan vagy a futásteljesítmény arányában. A társasági adó rendszerében időarányosan évi 20% értékcsökkenés számolható el. Ebből a szempontból nem törődünk a maradványértékkel, tehát több lesz a lineáris kulcs alapja.

A másik nagy előnye, hogy külön nyilvántartások nélkül el tudjuk számolni a cégautó fenntartásával, üzemeltetésével, karbantartásával kapcsolatos költségeket, hiszen egy tárgyi eszközünk üzemeltetéséről van szó. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 3. számú mellékletének B. fejezete 6. pontja szerint, a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek illetve ráfordításnak minősül, a cégautó használata, fenntartása és üzemeltetése révén felmerült költség, ráfordítás (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is). Természetesen az elszámoláshoz szükséges a cég nevére szóló számla, vagy számviteli bizonylat az áfát nem tartalmazó esetekben.

Az általános forgalmi adóról szóló törvény 124. §-a értelmében, a cég által használt (nem továbbértékesített, nem bérbeadott, stb.) személygépjárművel kapcsolatban nem vonható le

a) a motorbenzint (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59) terhelő előzetesen felszámított adó,

b) az a) pontban nem említett egyéb üzemanyagot terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az személygépkocsi (vtsz. 8703) üzemeltetéséhez szükséges,

c) az a) és b) pontban nem említett egyéb terméket, vagy bármely szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges,

d) valamint beszerzéskor a személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított adó.

Ha esetleg béreljük a cégautót, a bérleti díj áfája sem vonható le. Tehát a személygépkocsi költségei áfával együtt értendők. Ez pont olyan, mint egy magánszemélynél, a végső fogyasztó fizeti az áfát.
Mindezek alapján az üzemanyagköltség, javítási-, karbantartási költségek, mosatási költség, a kötelező biztosítás és a cascó biztosítás díja, parkolási díj, autópálya-díj, valamint az önkormányzat által kivetett gépjárműadó (köznéven súlyadó), és a cégautóadó is elszámolható a vállalkozás könyveiben.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú mellékletének 8.37. pontja úgy rendelkezik, hogy adómentes természetbeni juttatás a kifizető által biztosított személygépkocsi magáncélú használata, továbbá azzal összefüggésben úthasználatra jogosító bérlet, jegy (autópálya-díj) juttatása.

A felsorolt törvényhelyek alapján megállapítható, hogy ma már nem kell foglalkoznunk a cégautó költségeinek megosztásával a hivatalos és magáncélú utak arányában. Ezzel kapcsolatos a cégautó harmadik nagy előnye, hogy útnyilvántartást, menetlevelet, kiküldetési rendelvényt nem kell vezetni a használatáról.

Ugyanakkor viszont cégautóadót kell fizetnie a gazdasági társaságnak a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvényben foglalt szabályoknak megfelelően. Az adó tárgya a személyautó, vagyis adóköteles az a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény fogalomrendszere szerinti személygépkocsi, ide nem értve a kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott személygépkocsit.

Az adó alanya, - vagyis aki fizet, - a személygépkocsi hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Pénzügyi lízingbe adott, hatósági nyilvántartásba bejegyzett személygépkocsi esetén az adó alanya a lízingbe vevő. A hatósági nyilvántartásban nem szereplő (külföldi rendszámú) személygépkocsi esetén, az adó alanya az a személy vagy szervezet, aki vagy amely a személygépkocsi után költséget számol el.

A nem magánszemély tulajdonában álló, hatósági nyilvántartásban szereplő személygépkocsi esetében, az adókötelezettség a tulajdonszerzést követő hónap 1. napján keletkezik. Tehát, ha július 28-án vásárolta a cég a személygépkocsit, akkor augusztus 1-től kell a cégautóadót fizetnie.

A negyedévre fizetendő cégautóadóból a 1001-es bevallásban levonható, a személygépkocsi után az adóalany terhére önkormányzati adóhatóság által megállapított gépjárműadó. (A gépjárművek másik adója a vagyonadó júliustól várhatóan megszűnik.) Levonásra a negyedév azon hónapjaira jutó gépjárműadó esetén van lehetőség, amelyben a személygépkocsi utáni cégautóadó-, és gépjárműadó, fizetési kötelezettség egyaránt fennállt, feltéve, hogy az adóalany a gépjárműadó fizetési kötelezettségének határidőben eleget tett. Ezzel a feltétellel lehet egy kis gondunk, ugyanis ha az önkormányzat később küldi meg a határozatát a kivetett gépjárműadóról, mint amikorra a cégautóadóról szóló (I. negyedéves) bevallást be kell küldeni, akkor nem tudunk levonni semmit, mert a határidőben történő befizetés feltételezésével sajnos nem élhetünk. Nem beszélve arról, hogy a pontos összeget – amely emelkedett – sem ismerjük. Ezért amikor megkapjuk a határozatot, és a gépkocsiadót határidőre befizettük, akkor önellenőrizni kell a cégautóadó bevallását, hogy visszakapjuk a levonható gépjárműadót.

Mindezek alapján látható, hogy a cégautó üzemeltetésének elszámolása kedvezőnek mondható napjainkban. Ennek ellenére senkinek sem javaslom a Tahitin két hétig történő parkolás elszámolását a cég költségei között. Ne tankoljuk a cég számlájára a rokonok autóit, mert kiszámítható, hogy mennyit mehet egy autó egy adott időszakban és a fogyasztási normák is adottak, no meg sok helyen az autó rendszáma is rákerül a számlára. Ez az autójavításkor is így van. Ne cseréljük évente hatszor a gumikat és ne vásároljunk más típusú járműhöz való alkatrészt. A felsoroltak adóellenőrzésekből vett esetek, amikor egyes kiadásokat nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségeknek ítéltek meg, s ez ellen fellebbezni nem érdemes, mert a társasági adóról szóló törvény értelmében, ha a jogügylet tartalma alapján az állapítható meg, hogy annak célja csak adóelőny az egyik fél részéről, akkor a jogügylet alapján elszámolt költség, ráfordítás, nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak.
 

Szerző: Kovácsné Álmosdy Judit

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.